A külföldnek szóló náci német propagandára válaszul, a brit külpolitikai érdekek kiszolgálására a BBC keretein belül indították be az idegen nyelvű adásokat, köztük a magyart.
„Itt London. Az angol rádió híreit adjuk a 49 méteres sáv 1 hullámhosszán és a 41 méteres sáv 2 hullámhosszán.” Így hangzott fel 1939. szeptember 5-én este a BBC első magyar nyelvű adásának beköszöntője. A BBC későn ébredt rá arra, hogy idegen nyelveken is ellensúlyozni kellene a Deutschlandsender hullámhosszain akkor már 28 nyelven közvetített német propagandát, hogy nem elég csak angolul, a brit birodalom országai számára sugározni.
Amikor 1938 szeptemberében Neville Chamberlain kormányfő a Hitlerrel kötött szégyenteljes szerződéssel Münchenből hazatért, a brit külügyminisztérium felkérte a BBC-t, hogy a miniszterelnök beszédét sugározza németül, franciául és olaszul is. Lázas improvizáció kezdődött. Senki sem tudta, hogyan kell ezt csinálni: a munkatársak oldalanként továbbították a lefordított szöveget a gépírói szobákból a stúdiókba a tapasztalatlan bemondókhoz. Bebizonyosodott, hogy a fenyegető háború árnyékában az egészet professzionális alapokra kell helyezni.
A dolgok a britektől megszokott módon igen lassan haladtak. A külföldi szolgálatnak 1938-ban alig 100 munkatársa volt. Aztán felpörögtek az események, a BBC új, nagy teljesítményű rövidhullámú adókat helyezett üzembe, arab, spanyol és portugál nyelvi adásokat indított. A német propagandával folytatott verseny 1939 nyarán azonban továbbra is egyenlőtlen volt: Berlinből már 36 nyelven sugároztak. Londonnak lépnie kellett. 1939 júliusában Arthur Henderson munkáspárti képviselő, majd augusztusban a külügyminisztérium Idegen Nyelvi Bizottságában a volt római nagykövet, Lord Perth mind határozottabban követelte a kormánytól magyar, román, cseh és jugoszláv adás beindítását, azzal érvelve, hogy Kelet-Közép-Európa rádiói egyre hangosabb britellenes propagandát sugároznak.
A BBC 1939 szeptemberétől már francia, olasz, német, lengyel, magyar, cseh, román, görög, szerbhorvát és búr nyelven is sugárzott. Egy hónappal korábban a brit külügyminisztérium Magyarországra vonatkozó felmérése úgy találta, hogy „az európai rövidhullámú programhoz csatlakozó szolgálat viszonylag nagy sikerre számíthat, ha technikailag nem zavarják az adásokat”. Ezért a magyar műsorra a legmegfelelőbb időpontnak a késő este háromnegyed 11 és háromnegyed 12 közöttit javasolta, amikor az ottani rádióállomások idegen nyelven adnak híreket.
A lassú előrehaladás oka prózai volt: a BBC-nek nem volt elegendő rövidhullámú adója és pénze az idegen nyelvű adások gyors bővítéséhez, nem is szólva a képzett újságírók, valamint idegen nyelveket beszélő angol szerkesztők hiányáról. Ezért néhány újonnan indított szolgálat, így az először 1939. szeptember 5-én este negyed és fél kilenc között elhangzott magyar adás műsoridejét is napi 15 percre korlátozták. A véletlenszerűen toborzott, de lelkes csapat eleinte naponta egy hírműsort állított össze, a háború végére azonban az adások száma napi ötre emelkedett.
Az új nyelvi szolgálatok sebtében összeállított gárdája angolul tudó, Angliában élő külföldiekből verbuválódott. A brit külügyminisztériumban és a BBC-ben egyaránt aggódtak, hogy a sok, „ki tudja, miféle külföldi” valami váratlan katasztrófát okozhat az adások alatt. Ezért „kapcsolóellenőröket” alkalmaztak – az adott idegen nyelvet beszélő angolokat, akiknek az volt a feladata, hogy szakítsák meg az adást, ha a külföldiek eltérnének a BBC szerkesztési szabályaitól. Ezt a vészkapcsolót egyetlen esetben sem kellett alkalmazni.
Kezdetben a magyar osztály élére is angol szerkesztőt állítottak, akiről a magyar adáshoz 1941-ben csatlakozott későbbi osztályvezető Rentoul (Galló) Ferenc egy interjúban így emlékezett meg: „Az osztály vezetője névlegesen egy Hudson nevű úriember volt, akivel jómagam sosem találkoztam, azt hiszem, csak akkor nézett be pár percre, amikor útban volt a klubja vagy a pub felé.” Az osztályt valójában Héthelyi László vezette, aki jóval később a jamaicai kormány gazdasági tanácsadója lett. Az első évek leghíresebb bemondója a fiatal rendező és színész Tarján György volt, aki a feleségével, Dán Etelka színésznővel az üldöztetés elől emigrált Angliába. Ő vette át aztán 1941-ben Héthelyitől az osztály vezetését.
Eleinte csak egy maroknyi lelkes, de a rádiózáshoz nem értő ember dolgozott a magyar adásnál, köztük Nagy Lajos, Jókai Mór sógora, Frank György, akinek utazási irodája volt, a sikeres regényíró Körmendi Ferenc és az 1940-ben egy német torpedóval elsüllyesztett, Amerikába tartó hajón elpusztult Ráskay László. A magyar adások történetét feldolgozó, töredékben maradt 2005-ös tanulmányában a magyar adás néhai munkatársa, Gera Gabriella megjegyezte: alighogy megindultak az adások, elkezdődtek a támadások is. Feltehetőleg Magyarország londoni nagykövetségének ihletésére panaszok érkeztek az BBC európai régiója nyelvi ellenőréhez a magyar bemondók – elsősorban Héthelyi László – úgymond „zsidó hanghordozása” miatt. Csakhogy az állítólagosan „nemkívánatos” hangú Héthelyi soha nem beszélt a mikrofon előtt – ez is rávilágított arra, hogy mennyire mondvacsináltak voltak a panaszok.
A szerkesztőségi politika a brit külpolitikát szolgálta: amíg Magyarország és Anglia között nem állt be a hadiállapot, a műsorok hangvétele – mondjuk így – mértéktartóan udvarias volt. Így például 1939. december 5-én, a BBC közvetítette Mark Kerr tengernagynak Horthy Miklós kormányzóhoz intézett névnapi gratulációját. A híreket, elemzéseket angolok írták, a magyar stáb feladata ezek lefordítása és mikrofonba olvasása volt. A kommentárok zömét a magyar ügyek szakértője, Carlile Aylmer Macartney oxfordi professzor jegyezte, sőt idővel a lefordított szövegeket nehezen érthető kiejtéssel magyarul be is olvasta, Macartney Elemér néven. Diplomatikus, de tárgyilagos elemző volt, óva intette Magyarországot, hogy kiszolgálja a náci Németországot. Kommentárjait a londoni emigráns csehszlovák kormány „a reakciós Horthy-rendszer támogatásaként” értékelte.
Valóban, a második világháború elején, mindaddig amíg Magyarország nem lépett be a háborúba, a BBC tartózkodott a magyar kormány támadásától, abban a reményben, hogy az ország tengelyhatalmi orientációja idejekorán megváltozik, ám igyekezett mindent megtenni azért, hogy megértesse a magyar hallgatókkal, mit jelenthet az ország számára a német politika kiszolgálása. Egy korabeli, de csak 1978-ban publikált feljegyzésében maga Macartney érzékeltette, hogy a brit kommentátoroknak milyen vékony jégen kellett táncolniuk: „A Magyarország felé irányuló propaganda azért különösen nehéz, mert a németek Magyarország számos olyan nemzeti ambíciójának kielégítését ígérhetik, melyeknek megtagadására az angolok elkötelezték magukat.”
A francia összeomlás után a hangnem élesedni kezdett, és az Oroszország elleni háborúba lépéshez ürügyként feltálalt kassai „orosz bombázás” után a BBC már arról beszélt, hogy a magyar kormány dajkamesével vitte bele az országot egy olyan háborúba, amely végül csak szerencsétlenséget zúdíthat a magyarságra.
Napi ötször 15 percre növelték a londoni Bush House-ból sugárzott magyar adás idejét, és gyarapodott a munkatársi gárda 1943-ra – miután Magyarország addigra nemcsak a Szovjetunióval, hanem ennek következtében Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal is hadban állt –, már ott dolgozott a humorista Mikes György, a színpadi szerző Tábori György, a történész Iványi Grünwald Béla, a grafikusművész Buday György, vagy a zeneszerző Seiber Mátyás. A háború vége felé, közel-keleti brit hírszerzői tevékenységének befejeztével lett állandó munkatárs a publicista Pálóczi Horváth György. Ott volt a korábban József Attilával a Szép Szó folyóiratot jegyző Ignotus Pál is, de ő csak szerkeszthetett, mivel úgy ítélték meg, hogy nem mikrofonképes a hangja.
Az első éveket további hősi évtizedek követték, meg-megújuló munkatársi gárdával, de változatlanul objektív, részrehajlásmentes szerkesztési elvekkel. Végül 2005. december 16-án eljött a búcsú napja: az immár EU-tag Magyarország számára sugárzott adás a brit külügy döntése nyomán eltűnt az éterből.
A cikk a HVG nyomtatott hetilap 2019. szeptember 5-i számában jelent meg, majd két nappal később online.
Itt London 